1. A felhők magasság szerinti osztályozása:


Magasság tekintetében négy felhőcsoportot különböztetünk meg. Az alábbi felsorolásban szerepelnek a mérsékelt övi átlagos magasságuk is.

Magas szintű felhők    magasságuk: 5-13 km
Közepes szintű felhők    magasságuk: 2-7 km
Alacsony szintű felhők    magasságuk: a talajfelszín és 2 km között
Függőleges felépítésű felhők     amelyeknek alapja átlagosan 500 m, teteje pedig átlagosan
8000 m-ig ér el (zivatarfelhők).


A felhők anyaga és magassága között szoros kapcsolat van. A magas szintű felhők jégkristályokból állnak, a középszintűek jégkristályokból és túlhűlt vízcseppekből egyaránt, tehát vegyes halmazállapotú felhők. Az alacsony szintűek pedig túlnyomóan vízcseppekből állnak.

 
2. A felhők "alak" szerinti osztályozása:


A felhők alakjában három fő formát különböztetünk meg:

Réteges jellegű felhők    vízszintes kiterjedésük a függőlegeshez képest nagy
Gomolyos jellegű felhők    függőleges kiterjedésük a vízszinteshez képest nagy
Függőleges felépítésű felhők,     amelyeknek mindkét irányú kiterjedése nagy (a kétféle kiterjedés nagyságrendje megegyezik).


A felhők alakja szerint azoktól a fizikai folyamatoktól függ, amelyek létrehozták őket. Lassú lehűlés rétegfelhőket képez, a hirtelen gyors lehűlés gomolyfelhőket hoz létre. A felhők alakjának, anyagának, magasságának együttes figyelembevételével a Meteorológiai Világszervezet elkészítette a felhők összesített rendszerezését. Az egyes felhőfajták képeit a Nemzetközi Felhőatlasz tartalmazza. A Nemzetközi Felhőatlaszban szereplő felhőosztályozás 10 alaptípusból indul ki. Ezeket a típusokat fajoknak nevezik és a felhőfajok kölcsönösen kizárják egymást, tehát egy adott felhő nem tartozhat egyszerre több fajhoz.

 
3. A felhőfajok:


A felhők alakjában három fő formát különböztetünk meg:

Cirrus (pehelyfelhő):     Magas szintű, széttagolt felhők fehér, finom rostokból, fehér vagy túlnyomóan fehér foltokból, esetleg keskeny szalagokból összetéve. A felhők rostos, vagy selymes, ezüstös fényűek is lehetnek. Jégkristályokból áll és a közepes földrajzi szélességeken 5 - 13 km magasságban képződik.
Nemzetközi jele: Ci
Cirrocumulus (bárányfelhő):     Fehér folt, felhőlepel, vagy réteg alakjában megjelenő önárnyék nélküli, magas szintű felhő, amelyet különálló vagy egybeolvadó fodorszerű gomolyokból áll, és többé-kevésbé szabályos elrendeződést vesznek fel.
Nemzetközi jele: Cc
Cirrostratus (fátyolfelhő):     Áttetsző, fehéres felhőfátyol, szerkezete rostos, fonalas vagy sima. Részben vagy egészben eltakarhatja az eget.
Nemzetközi jele: Cs
Altomcumulus (gomolyfelhő, párnafelhő):     Fehér, szürke vagy fehéres árnyalatú felhőtakaró, felhőréteg általában önárnyékkal. Elemei lehetnek lemezek, gömbölyded párnák, hengerecskék. Ezek egy része lehet rostos vagy szilárd, amelyek összeolvadhatnak vagy elkülönülhetnek egymástól.
Nemzetközi jele: Ac
Altostratus (lepelfelhő):     Az Altostratus szürkés, kékes felhőlepel vagy csíkos, rostos, sima réteg. Részben és egészen is elboríthatja az eget. Egyes részein elég sűrű ahhoz, hogy a Napot úgy elhomályosítja, mintha homályos üvegen át néznénk. Vegyes halmazállapotú felhő, amely esőcseppeket és hópelyheket is tartalmaz.
Nemzetközi jele: As
Nimbostratus (réteges esőfelhő):     Szürke, gyakran igen sötét felhőréteg, a folyamatosan hulló eső vagy hó következtében erősen elkent alakkal. A csapadék a legtöbb esetben eléri a talajt, rendszerint tartós, folytonos esőzés vagy havazás formájában. A Nimbostratus réteg olyan vastag, hogy teljesen eltüntetheti a Napot. A felhőréteg alatt gyakran jelennek meg alacsony, tépett foszlányok, amelyek beleolvadhatnak a Nimbostratusba, de el is különülhetnek tőle.
Nemzetközi jele: Ns
Stratocumulus (gomolyos rétegfelhő):     Szürke vagy fehéres árnyalatú felhőtakaró, felhőréteg, amely majdnem mindig meglehetosen sötét rétegbol áll. Mozaikszerűen összetett elemekből, párnákból vagy hengerekbol áll, amelyek nem rostosak, elkülönülhetnek egymástól vagy egymásba olvadhatnak.
Nemzetközi jele: Sc
Stratus (rétegfelhő):     általában szürkés színű felhő, elég egyenletes felhőalappal. Hullhat belőle szitáló eső, fagyott eső vagy szemcsés hó. Ha a Nap átsüt a felhőn, körvonalai felismerhetőek. Gyakran alakul ki a talajról felemelkedő ködből.
Nemzetközi jele: St
Cumulus (gomolyfelhő):     Különálló felhők, általában sűrűek és éles körvonalúak. Tömb, kupola, torony alakúak és feldudorodó felső részük ragyogóan fehér, míg alapjuk viszonylag sötét és vízszintes. Néha a Cumulusok tépettek.
Nemzetközi jele: Cu
Cumulonimbus (zivatarfelhő):     Vastag, sűrű felhő, tetemes vertikális kiterjedéssel. Alakja oldalról hegységre vagy toronyra emlékeztet. Felső részein sima, rostos vagy barázdált képződmények figyelhetők meg. Csúcsa majdnem mindig sík, lapított. Gyakran üllőre vagy hatalmas tollpehelyre emlékeztető formában terül szét. A felhő rendszerint igen sötét alakja alatt gyakran figyelhetők meg alacsony tépett felhők, amelyek beleolvadhatnak a felhőalapba. Tartalmazhat esőcseppeket, hópelyheket, a fagyott esőcseppeket és jégdarabokat. A felhőalapból sokszor jól megfigyelhető csapadékszálak (virga) ereszkednek alá. Csapadéka mindig heves és záporszerű. Kialakulását rendszerint mennydörgés és villámlás kíséri.
Nemzetközi jele: Cb
 

Felhőfajok magyar elnevezései

Latin név           Magyar név                Szint
cirrus                 pehelyfelhő                 magas
cirrocumulus     bárányfelhő                 magas
cirrostratus        fátyolfelhő                   magas
altocumulus       párnafelhő                  közép magas
altostratus         lepelfelhő                    közép magas
nimbostratus     esőrétegfelhő              több szintet átfog
stratocumulus   gomolyos rétegfelhő   alacsony
stratus               rétegfelhő                   alacsony
cumulus            gomolyfelhő                alacsony
cumulonimbus  zivatarfelhő                 több szintet átfog